A törökszentmiklósi labdarúgás évtizedek óta nem volt olyan magas szinten, mint most. 34 év után megyertük a megyei bajnokságot, majd a szerencsés sorsolás folytán osztályozó nélkül jutottunk az NBIII-ban való indulás jogához. A klub vezetésének mérlegelése után az a döntés született, hogy megmérettjük magunkat a magasabb osztályban. Erdős László elnökhelyettes ad betekintés az elmúlt hetek történéseibe.

Hogy alakult a bajnoki cím megszerzése utáni időszak?

Megünnepeltük a bajnoki címet, amire oly sokat vártunk és készültünk az osztályozóra, de mint kiderült szerencsénk volt és egyenes ágon feljutottunk. Ahogy ezt a pozitiv hírt megkaptuk összeült a vezetőség és eldöntöttük, hogy a játékosok akik kiharcolták a magasabb osztályt megérdemlik a lehetőséget, hogy megmérettessék magukat NB-s bajnokságban. A vezetőség mindenkire számított és fiatal játékosok megszerzésével a bajnok csapatra támaszkodva szerettünk volna nekivágni az új évadnak.
Török László személyében pedig egy rendkívül felkészült PRO-Licences edzőt szerződtetünk, aki elfogadta a klub irányvonalát.

Igazolásokról, a keret kialakításról mi volt az elképzelése a klubnak?

A TFC egyik erőssége talán az, hogy mindig el tudta magát helyezni a megyei, mostmár az országos labdarúgó palettán, sosem gondolta, hogy több, mint amekkora valójában. Az elképzelés tehát az volt, hogy kialakítunk egy 20 fős keretet a bajnokcsapatra, a helyi saját nevelésekre támaszkodva és megpórbálunk bent maradni a magasabb osztályban. Természetesen azt látni kellett, hogy költségvetés tekintetében a 60 csapatból a TFC az utolsó 4-5 csapathoz fog tartozni, de mi akkor is szerettük volna kiélvezni az NBIII előnyeit. Az utánpótlás játékosoknak, de talán az egész klubnak ez egy óriási élmény lesz.

Másképp alakultak a játékosmozgások. Miért?

Igen, sajnos pár játékos inkább választotta a kevesebb edzéssel járó, kisebb szakmai kihívással kecsegtető utat, így jelezték felénk, hogy nem vállalják az NBIII-at. Sajnos a közvélemény ezeket a dolgokat nem látja, nem tudja.

Volt olyan játékos aki azt mondta, hogy minél kevesebb edzéssel akar minél többb pénzt keresni, vagy olyan is volt, aki azt mondta neki jobb a szombati meccs megyében, mert akkor tud szórakozni menni.

Nyilván az NBIII-ban heti 4 kemény edzéssel van esélyünk felvenni a versenyt, a profi, félprofi csapatokkal. A keretet nagyon fiatal, motivált srácokkal töltöttük fel akiknek nem a pénz a legfontosabb, hanem ugródeszkának tekintik az NBIII-as szereplést. Sok klub hangoztatja, hogy szerepet ad a fiataloknak, közben meg 30 év feletti több csapatot megjárt játékosokat igazol. A felnőtt csapatunk átlagéletkora 21 év körül lesz, aminek mi örülünk és bízunk a mostanában kialakult keretben.

A helyi játékosok tudták vállalni a magasabb osztályt?

Szerencsére nagy részük igen. Gusztafik Péter, Héder Attila, Héder Róbert, Szecsei Péter, Fehér Ferenc, a komoly sérülésből felépülő Buru Zoltán, a hazaigazoló Lakatos Kirill, a nagyon tehetséges Kinyig Milán a csapat vázát fogják képezni. Sajnos a két egyetemista Fekete Péter és Szombati Balázs tanulmányaik miatt nem tudták vállalni az NBIII elvárásait. Nagyon fontosnak tartjuk a helyi, saját nevelésű játékosok megtartását, és ebben az osztályban nem sok csapat mondhatja el, hogy 8-10 fő hazai labdarúgó képviseli magát a 20 fős keretben. Hozzátenném, hogy Kiss Csaba és Debreczeni Milán is már évek óta nálunk játszik, szóval a folytonosság megmarad.

Mit érdemes tudni az új játéksokról?

Alapvetően, – ahogy említettem – az anyagi lehetőségeink rendkívül szűkösek, így nem lehetett más a célunk csak az akadémiákról kiöregedett 2002/2003-as srácok felkutatása és hozzánk csábítása. Fontosnak gondoltuk a megyei, régiós kötődést is, így került hozzánk a Szolnoki MÁV-tól 3 srác, valamint Török László kapcsolatain keresztül 4-5 fiatal tehetség Kecskemétről.

Milyen elvárása lehet közönségnek?

Először is szeretném ha mindenki örülne a bajnoki címnek 34 év után, és mindenki tudna örülni annak, hogy 27 év után újra van NBIII-as csapat Miklóson. Szeretnénk, ha a károgók is inkább pozitívabban látnák a klubunkat, értékelnék amit elértünk. Másodszor türelmet kérünk, nyilván nem lesz 28-ból 25 győzelmünk, mint a megyei bajnokságban, de olyan helyekre tudunk eljutni, amikre eddig álmunkban sem mertünk gondolni. Azért Debrecenben, Diósgyőrben, Budapesten játszani jó pályákon óriási élmény lesz. Szeretnénk ha a közönség is kiélvezné ezt az évet, és reálisan látná a TFC helyzetét.

Egyet tudok ígérni, mi minden fordulóban ki fogjuk tenni a szívünket a pályára.